Tavaly ősszel utazott velünk Afrikába Olasz Kati, aki annyira beleszeretett Tanzániába és a gyerekekbe, hogy amikor rendkívüli helyzet lépett fel, azonnal úgy döntött, hogy mint önkéntes helyettesítő tanár egy hónapot kint tölt Namangában.

Kati Budapesten dolgozott fejlesztő pedagógusként, mindig is érdekelte Afrika, de múlt évben végre saját maga tapasztalhatta meg a tanzániai emberek vendégszeretetét, vidámságát, őszinteségét és a táj szépségét. Humanitárius turistáink az útjuk alkalmával ellátogatnak ottani partnerintézményünkbe, az iskolában és árvaházban teljesítették mini missziójukat (pl: vízgyűjtő tartály felállítása).

Dr. Sylvester Kabati-nak köszönhetően a Maasai Foundation keretein belül működik a namangai iskola. A doktor és családja életüket, tudásukat az alapítványnak, a gyerekeknek, a gyógyításnak szentelték fel. Azonban nem régen doktor Kabati felesége, Joyce súlyosan megbetegedett, nagy volt az ijedség és Alapítványunk is gyűjtést szervezett, hogy az árvákkal foglalkozó nő bejuthasson a kórházba és megműthessék.

A gyógyulás folyamata még most is tart, Kati azért döntött úgy, hogy visszatér Tanzániába, hogy segítsen a felépülő Joyce-nak a gyerekek mindennapi ellátásában. A mindig is pedagógushiánnyal küzdő iskola örömmel fogadta a volt tanár ötleteit, felajánlásait az órák megtartására. A diákok kedvesek és segítőkészek Katival és nagyon szorgalmasak az óráin.

Tanzánia hivatalos nyelve a szuahéli, de az iskolások angolul is tanulnak és beszélnek. Katival leginkább készségfejlesztő feladatokat oldanak meg és játszanak közösen, amelyeket bátor önkéntesünk vitt magával Magyarországról.

Büszkék vagyunk a munkájára! Ezúton kívánunk neki kitartást, erőt és élményekben gazdag ott tartózkodást!