Útjaink

Egy átlagos nap reggel 5 órakor kezdődik itt Namangában. Ekkor kezdi el a szakácsnő készíteni a gyerekek reggelijét az udvaron lévő konyhában. A gyerkőcök erre hamar felfigyelnek és kb. 5.30-kor már a padokon ülve várják az ételt. Persze ekkor még bőven van idejük, így énekelnek vagy fogócskáznak az udvaron. Hat óra magasságában mindenki megreggelizik. Többnyire uji-t (kása szerű pép) esznek teával és kenyérrel kísérve. Ezután az idősebb lányok, Perus és Terziel felöltöztetik a kicsiket az iskolai egyenruhájukba.

Hét órakor indulunk el együtt az iskolába. A kisebbek velünk jönnek kisbusszal a Massai Academy-be, a város túlsó oldalára, míg a nagyobbak az utcában lévő felső tagozatos iskolába sétálnak. Körülbelül 7 óra 30 perckor érkezünk meg az épülethez. Ekkor a gyerekek gyorsan körbeszaladnak a kulccsal és kinyitják az udvarra néző termek ajtóit, a mosdókat, és a tanári szobát. Rögtön megindul a harc a seprűként, hiszen mindenki nagyon szorgalmas. Sokszor kell sorrendet felállítanunk, hogy ki seperheti ki a termeket, folyósokat vagy az udvari bokrok alatt a homokot. Még a legapróbb kis levelet is összegyűjtik, anélkül, hogy bárki noszogatná őket. Utána jöhet egy kis játék, mivel a tanítás csak 8 óra 10 perckor kezdődik.

Ekkor a gyerekek két tornasort alkotnak és imával kezdik a napot. Több dalocskát is elénekelnek, hogy kellő hangulattal induljon a nap.

Az általános iskola alsóbb tagozataiba járóknak napi négy órája van. Az első kettő mindig angol és matematika. Utána jönnek a „kevésbé nyomatékos” tantárgyak, mint a tudomány (ami leginkább az otthoni biológiára hasonlít), a társadalomtudomány és a technika. Hetente többször vallástan és hittan zárja a napot minden osztályban.

A tanítást minden egyes nap a reggeli ceremóniához hasonló ima és ének zárja. Ekkora általában már megérkezik az iskolabusz, és indulunk haza ebédelni. A kilenc személyes buszban általában körülbelül tizenheten.

Mire hazaérünk fél egyre már a nagyobbak is itt vannak, és együtt ebédelünk az udvaron (a gyerekeknek nincsen étkezőjük). Ebéd után a felső tagozatosok rögtön mennek is vissza a délutáni óráikra.

Az itthon maradók is gyorsan szétszélednek. A sok kecskét, pulykát és tyúkot sietnek ellátni. A fiúk elviszik legeltetni a kecskéket, a lányok összeszedik a tojásokat és megetetik a tyúkokat. A kecskéket a 6-8 éves fiúk a legnagyobb profizmussal terelik ki a városból és minden gond nélkül hozzák őket vissza pontosan naplementére. Mintha csak ütemtervük lenne róla.

Ha ezekkel végeztek, az udvaron vagy a ház előtt játszanak. Ez az az alkalom, amikor aktivizálódik a „szórakoztató csapat”, tehát az itt lévő önkéntesek találnak ki programokat. Ez többnyire rajzolás a verandán, lufi-fújás, foci, vagy ha már minden elfogyott, akkor a vésztartaléknak szánt buborékfújók.

Este hat órára mindenki jól elfárad és az udvaron lévő padokra zsúfolódnak össze a kicsik és a nagyok is. A fél hétkor érkező vacsora előtt még pont van idő néhány dalra, vagy a Biblia felolvasására.

Este 9 órakor van takaródó. A nagyobbak csendben kimennek a ház elé még egy kicsit beszélgetni, a kisebbek jobbára már rég elaludtak ilyenkor.

Az önkénteseknek, főleg akik tanítanak, ilyenkor kezdődik csak a munka. Meg kell csinálni a másnapi óravázlatokat és előkészíteni minden olyat, ami másnap használni fogunk a tanórákon. Sajnos az iskolában semmit nem lehet hagyni, sokszor lopnak el dolgokat, így még a krétát is magunkkal cipeljük. Mint ahogyan a könyveket, színes papírt és írólapot is. A másnapra kitalált délutáni programokhoz is ilyenkor készülünk elő.
 

Köszönjük a beszámolót Petra önkéntesünknek!